Lanzarote

A nemzetközileg talán legismertebb francia kortárs prózaíró, a Goncourt-díjas Michel Houellebecq, az idei, 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége még 2000-ben írta Lanzarote című elbeszélését, mely sajnos csak most kerülhet a magyar olvasók kezébe. Főhőse, az ötödik ikszbe lépő, a narrátor szerepét is betöltő férfi befizet egy útra a Kanári-szigetek északkeleti részére, a szigetcsoport címben is szereplő keleti szigetére, ahol van egy-két vulkán, nemzeti park, kaktuszkert, meg strand hátán strand. A sziget nem tud versenyezni a „crazy techno afternoons" szegmensében Korfuval vagy Ibizával, nem alkalmas a zöldturizmus kielégítésére, és mivel még a középkori erődítményeket is földig rombolta egy hatalmas erejű földrengéssorozat és vulkánkitörés, ezért a kulturális turizmus kategóriában is versenyképtelen. Leginkább angolszász nyugdíjasok „gyanús társasága" és „fantomszerű" norvég turisták látogatják a szigetet, amelynek egyetlen igazolható legendája, hogy itt állítólag valaki látta, hogy egyesek januárban is fürödtek a tengerben. A hosszabbra sikeredett novellában arra kapunk választ, hogy a modern kisember miként próbál értelmet szerezni napjainak, hogyan tölti el kénytelen-kelletlen a kiszabott időt. Kétségbeesett küzdelem ez, hiszen a főhős és a mellé sodródó, rendkívül hasonló sorsú nők és férfiak lelke ugyanolyan sebzett és sivár, mint maga az üdülésre kiválasztott táj. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"